Álmaimban Veled szállok.
Túl e kötött földi léten.
Csillagok közt ragyogunk,
A vén Hold rejtekében.
Csillagtestünk összeolvad
Napsápasztó fénysugárban.
S mi üstökösként eltününk,
Az örök fény honában.

 Létezik egy világ,

ahol minden lehet,

Ha engeded az Éji Tündér oda elvezet.

Engedd, hogy kézen fogjon és repítsen oda,

Hol mindig várni fog rád valami új csoda.

A képzelet szárnyán gyere és tarts velem,

Hagyd, hogy a Tündérvarázs

lágyan megérintsen!

Tárd ki hát szívedet, vedd fel a mosolyod,

Akkor az egész világot másnak láthatod!

Úgy majd megérzed azt a szeretetet,

Ami e világban körül vesz tégedet.

Itt győz a jó, és igazak a szavak,

S a szétfoszlott álmok is

újra szárnyalhatnak…. 

Mesék mesélnek róla...

Mesék mesélnek róla
mintha kéz intene;
tündérországról szól a
csengő-bongó zene;

Hol nagy virágkelyhekre
hull arany alkonyat
s egymást nézik epedve
a virág-párok ott;-

Hol fák is szólni tudnak,
s kórusban zengenek,
kristályforrások futnak,
s muzsikát öntenek;-

Soha nem hallott ének
zsong ott a fák alatt
s szédít mint édes méreg,
az édes kábulat.

E messzi honba vágyom,

örülne ott szívem,
a kín lehullana lágyan,

nem fájna semmi sem.

Álmomban sokszor látom
e gyönyört,de a nap,
a reggel kél,s az álom
szétfoszlik,mint a hab.