A vén Hold lassan ébred.
Csillagfényben mosdatja az arcát,
Földre küldi legszebb tündérlányát.
Az Álomtündért, ki csillagfényből szőtt ruhában jár,
Selymes fényű haja közt virágillat bujkál.
Vállán gyémántfényű selyemkendő ragyog,
Mint víztükrön a hunyorgó csillagok.
Ajkán szelíd mosollyal, lágy dallamot dúdol,
Szemeidre selymes puha álomport szór.
Finom ujjaival megérinti arcod,
Szemével üzeni: Legyen szép az álmod.
Köszönöm a gyönyörű verset ágikácskának
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
