Új bejegyzés Frissítés

2007.11.14. 03:36

“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha) Legyen szép a heted.  Szeretettel  Anikó

2007.06.22. 19:33

Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk a gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa. Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában? Mindegyikünknek azt kellene mondanunk: - Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjad, a mozgásod. Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad? Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük . Köszönöm Lady Lunának!

2007.06.22. 19:20

"Tatiosz: Az egyetlen érzékelhető pillanat, amikor szeretünk Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk. Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel. Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan. Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk. Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit."

2007.06.20. 15:01

2007.06.20. 14:05

2007.06.18. 21:51

"Éltél túl az Óperencián, És soha nem féltél, míg jól voltál, Lassan felnőttél, mégis mások döntik el Hogy úgy kell majd élned ahogy ők képzelik el De soha ne lépj ki, a sorba ne állj be mások után ameddig élsz Soha ne szégyeld ha másképp élsz, Amíg érzed hogy így többet érsz, Soha ne szégyeld, légy önmagad Ne félj, álmaid nem kell hogy megtagad, És hogyha rosszul döntöttél mondd hogy tévedtél, S kezd újra el, úgy hogy magadban hiszel Álmunkban mindig Kishercegek vagyunk És amikor ébredünk, mindig vissza változunk Ha nincs többé senki, akit megszelidíthetnél, Ne hidd hogy így van jól, csak azért mert felnőttél!"   Manócska! Nagyon szépen köszönöm!

2007.06.15. 10:23

"Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az Élet neked szánt." "Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel. Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál. Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel."   A fenti csodaszép gondolatot Kati küldte nekem a Kati és a macsekok oldalról! Köszönöm szépen!

2007.05.24. 22:29

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a törékeny gallyakon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében." (Victor Hugo)

2007.05.16. 01:11

A paraszt és a csacsi Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át   szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is   tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már   betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a   szomszédait,   hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet   lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően   üvöltött.  Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a   paraszt   lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a   szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy   lépéssel   feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a   szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból   kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden   probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen   problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!   Rázd meg magad és lépj egyet  feljebb!

2007.05.14. 00:38

2007.05.10. 00:59

Egy homokszemben lásd meg a világot egy vadvirágban a fénylő eget. Egy órában az örökkévalóságot s tartsd tenyeredben a végtelent. (William Blake)

2007.04.22. 00:19

A Szem a Lélek tükre Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az örödikben a harmónia vágyait a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a TIED. Minden igazi nő hétfátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.   (Anikótól)

2007.04.22. 00:16

A Szeretet érzése a legfontosabb a világon. Adni és kapni. Elsősorban szeretni Önmagunkat, Hogy mások szeretetére méltóak legyünk. S nincs annál szebb, Mikor viszontszeretnek.

2007.04.17. 13:19

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet." Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) német költő, dráma- és regényíró

2007.04.16. 10:32

A sziget Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? - Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Oh, Szeretet! - mondta a Bánat. - Én olyan szomorú vagyok hogy  egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? - Az IDŐ volt - mondta a Tudás. - Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

2007.04.15. 23:47

"Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban a fénylő eget, Egy órában az örökkévalóságot, S tartsd tenyeredben a végtelent!"

[16-1]