
Gősi Vali:
Remény
Ha vánszorogsz is sorsod útján, s lelki békéd egyre-másra elkerül, ha néma éjen, csillagtalan sötét égen fölötted már a fekete, halálhangú csend feszül, s mint fojtó köd téli tájra, a nyugtalanság jéghidegen rádterül,
csak meg ne állj! Még menj tovább! Már célba érsz és vár a fény!
Csitul majd a rút gomolygás, bús terhével végsőt jajdul, mint a tél, ha hószín ágyán, tiszta gyolcsán szivárványos szép tavaszlány áldott álmát, édes titkát betölti a szenvedély, s fájdalmas-szép kínsikollyal születik a bíborfényű békesség, az új REMÉNY.
Legyen az álmod csodaszép!
Szeretettel
Mercedes
|