
Bartal Klári: Krisztus Kereszt súlyától megroggyan a lába, De viszi terhét búsan, szótlanul S hogy Veronika kendőjét kínálja, Csak testi kín az, miért könnye hull. Ismeri sorsát. Önként megy elébe S míg hívja, várja fenn a Golgota, Egy pillanatra sem villan eszébe,
Hogy érdemes-e értünk halnia. |