Meghalt a patak
Patak jött lefele a bércen, kacagott és szaladt-szaladt, míg a hegy lassan elmaradt.
Amíg a színe megfakult, lecsendesült a kacagása, megcsendesült a rohanása, alig szólt és alig haladt: folyóvá vénült azalatt. És ahol egy folyó születik, meghal egy patak.
A verőfényre visszanézek esztendőimnek távolából: így bánt el velem is az élet, így kergetett ki a világból alig pár esztendő alatt.
Patak jött lefele a bércen, kacagott és szaladt-szaladt...! míg a hegy lassan elmaradt. (Wass Albert)
Mindezért a csodáért ezer köszönet Nyúlmaminak! |