Wass Albert: A Tél
Templomi csöndben, Éjjeli ködben Aszkéta-ágat zörren a szél, Valahol messze Csillag szemekre Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön, Dárdás fenyőkön: Zöld diadémen pára lebeg, Sűrű vadonban Halkan, titokban Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla, Kristály patakja, Jeges páncélban tompán zubog, Mogorva ormon Nincs rhododendron, Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgyben, Fűzfa berekben, Néha, titokban zörren a szél, S fent a magasban Pára alakban Halkan suhanó szellem: a Tél.

A verset és a gyönyörű képet köszönöm Nyúlmaminak! |