Villámfény hasítja ketté az eget,
a reccsenéstől a Föld megremeg.
Üvölt az orkán, a tengerbe kap,
bőszülten verve vad hullámokat…
Kis csónakom bejárta a tengert.
A végtelen idő várakozva eltelt.
Nincs otthonom e kietlen tájon,
csak lélekvesztőm a hű barátom.

|