[Friss hozzászólások] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]

Szeretettel:Napsi |
Szia ,édesapádnak mielöbbi gyógyúlást,neked is szép békés hetet,te is vígyázz magadra.puszi.Vali |

Hullámzik a tenger.
Hullámzik a tenger, Lágyan érintenek a habjai. Simogató érzetét Nem szabad abbahagyni.
Ne félj a morajlástól, Hisz csak figyelmeztet.. ..közelednek a zátony Hangjai.
Eszedbe jut Mily nyugodt volt nemrég, Hisz a Te lényed is egézséges volt Tegnap még.
Ma is az vagy.. ..Ki rég Kicsit megtörtebb Fáradtabb talán.
Hallgasd a tenger lágy ölelő szavát Bízz Önmagadban,soha ne hagyd Hogy a hullámok Fejed fölött összecsapjanak.
Légy erős Higgy és Bízva bízz, Lesz még erőd..újra még.
Menj ki újra a tengerhez Meghallod szavát S rájössz,az éltető víz Csak ott van már.
Gyönyörű,pihentető hétvégét Kivánok. Szeretetöleléssel.
|

Szia Drága! Nagyon kellemes estét és mosolygó, napsugaras hétvégét kívánok! Szeretettel gondolok Rád, Nyúlmami |

Szép Napot
|
Wass Albert: Nem állt a parton senki
Nem állt a parton senki, kendő se lengett. Hajónk fölött az estben síró sirály kerengett.
Egy messzi erdő kék-fekete foltja emléket intett még, aztán följött a hold, és elmaradt a part és vele minden-minden, ami volt.

Szeretettel gondolok Rád, Nyúlmami |
Szia Drága Mercedes!

Gyönyörű szép hetet kivánok. Puszi. |
Azt mondják, a szerelem
költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költővé és költészetté. A
szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz,
hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza.
A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.
(Hamvas Béla)
Kellemes hétfőt és
kánikulamentes hetet kívánok: juillet
|

Nagyon kellemes hetet kívánok! Sok szeretettel, Nyúlmami |
 |
Angyali mese
Kicsi angyal könnye pereg vigasztalja égi sereg. Elveszett a glóriája egyik felhőn sem találja.
Ezüst fényű, kicsi ékszer viselése sosem kényszer. Büszke volt rá nagyon-nagyon értéke nem kincs vagy vagyon.
Hold sugárból éjjel szőtte, szeretete fogta össze, fényét tiszta lelke adta. Vigyáz reá, megfogadta!
...és lám, mégis nyoma veszett! Szégyen, hogy mindez megesett! Hol lehet most?- kérdi ríva, társaira tekint sírva.
Kutat szemük messze nézőn, szól az egyik együtt érzőn: Talán leesett a Földre. Rosszul tetted a felhőre.
Kicsi angyal egyet gondol, megmenekül tán a gondtól, alászáll most, le a Földre, glóriáját megkeresse.
De a Földön merre, hova? Mennyit kell kóborolnia? Melyik utat is szeresse? Hagyja, hogy szíve vezesse!
Könnyem potyog, lábam fárad, nem láttad a glóriámat? Így kérdez meg minden embert, de glóriát senki nem lelt.
Lován léptet szelíd lovag, kész elűzni a gondokat. Vidám szívű, de magányos, ahogy ez már hagyományos.
Ha valaki sír, meghallja! Tudja, ezt Ő nem hagyhatja! Keresi, hogy hol segítsen, bánat már ne keserítsen!
Kicsi lány ül az út szélén, könnye csorog fehér ingén. Lehajol hát szelíd lovag: Meséld el a gondjaidat!
Angyal voltam fenn az égben, boldog voltam, vígan éltem. Minden bajtól védett... az ám... fejemen a szép glóriám!
Elveszett, most mit tehetek? Boldog most sosem lehetek? Hordjam folyton bánatomat? Nem látják már mosolyomat?
Szelíd lovag átöleli, simogatja, becézgeti: Ne sírj édes, kicsi angyal megbirkózunk minden bajjal!
Én megóvlak, megvédelek s nem kell más, csak szereteted. Lelked tiszta, láttam rögtön, boldog leszel itt a Földön!
Mosolyog már kicsi angyal, nem törődik már a bajjal. Kinek kell a glóriája, ha lovagját megtalálta?
A mesének ezzel vége, meghallgatni tán megérte. Ha jól figyelsz megtalálod sorok közt a tanulságot.
Kincseidet elvesztheted, de őrizd a szereteted! S könnyeiden át meglátod Ki hozza a boldogságod!
szeretettel Margó
 |
[Friss hozzászólások] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|