[Friss hozzászólások] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Szép hetet kivánok :Napsi |
Engedd, hogy egyetlen percre Lássam, ahogyan látod önmagad Engedd, hogy kinyíljon egy érzés Egy lopott pillanat.
Engedd, hogy megcsodáljam Lelked minden magányos zugát Engedd, hogy kiolvassam onnan Minden bűnét és imáját.
Engedd, hogy érezzem Az arcomon minden könnycsepped Engedd,azt hogy suttogjam: Én nem vagyok és nem voltam, Én mindig csak leszek.
Engedd, hogy azt álmodjam: Rólad álmodok Engedd, hogy azt hihessem, Benned is vagyok.
Engedd meg a szót Amikor minderről beszélek S most hagyd, hogy elbúcsúzzam
Engedd meg, kérlek! SZERETETTEL GONDOLOK RÁD MARGÓ |
Drága Merci! Ma egy különlegességet hoztam. Remélem nincs baj,
úgy eltűntél! Millió szeretetpuszi, Nyúlmami
|
NAGYON SZÉP NAPOT PUSSZI MARGÓ |
A
szeretet teljessége ott rejlik mindannyiunkban...
de csak
akkor villan föl, ha megengedjünk magunknak..
(Müller
Péter)
Kellemes
hétvégét kívánok !
Juillet
|
Mese a szeretetről a tükörről és a szépségről
Száz évente egyszer mikor éjfélt üt az óra bizony mondom néked megtörténik a csoda, akkor minden koboldnak igazat kell mondania.
Van, ki ezt nem éri meg de te szerencsés vagy így jól figyelj hát és most hallgasd meg.
Ne suttogj, ne pisszenj, szép csendben ülj le, igazat hallasz most, jól figyelj hát ide!
Száz évente egyszer ha előjön a kobold nem füllent, nem játszik, komoly lesz a bolond.
Máskor huncut szeme most még mélyebben csillog, mert tudja, mit mond igaz nagyon bölcset szól most.
Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakálas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak.
Mit a kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:
Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek.
Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnőt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
"Szebb és szebb legyél napról napra ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül Te, csak Te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf, ocsmány banyát!"
Szegény Hercegnő nagyon megijedt, berohant a várba s egyből tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyű ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyű pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnő szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyű vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörű, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idővel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erős volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.
"Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod, de az élő tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!"
Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott, érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.
Telt múlt az idő, senki nem értette a varázslatot. Az élő tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnőn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnő mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták Őt, özönlött a kérők hada de a Hercegnő mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Őröket állíttatott a lépcsőkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérők lassan elmaradoztak, a Hercegnő jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.
Élt egy távoli országban egy egyszerű legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élő a barátja volt. Szelek szárnyán járt a hír a Hercegnőről aki gyönyörű, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnőt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnőnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnő parancsa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erőből hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítő magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtőzik előle.
Mászott csak mászott rendületlenül, tenyeréről a bőr már rég lejött, fájt nagyon de ő ezzel nem törődött. Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak előre előre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Óriás ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörű haja, hófehér karja elbűvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnő felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta először egy szerető szempárban meglátta magát, s amit látott több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szerető szempárban mely maga volt az élő tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört, és a várba újból boldogság költözött."
pusykázlak:Napsi |
 |
Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről
Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan „jó”, hogy ellenségünk lesz ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.
Szeretettel:Napsi |
Na ennek örülök!
Napsi
ui.: Jó volt az esti beszélgetés... |

Választahunk: vagy reménykedve tekintünk előre és elégedetten magunk mögé, vagy rettegve előre és megbánással magunk mögé, de sohasem pótolhatjuk azt, amit ma elmulasztunk.
Kedves újdonsült Barátném! Gyönyörű az oldalad, jövök máskor is! Millió esti szeretetpuszi, Nyúlmami |
Drága Mercedesz!
Köszönöm dicsérő szavaidat. Arra kérlek,ne hagyd,hogy befolyásoljanak külső hatások.....Akik ismerik az oldalaidat,tudják,hogy ez még alakul.
puszillak:Napsi
|
Ennél rosszabbul már nem is végződhet ez a nap!
Nem tudok belépni az oldalamra! :(((
Drága Napsikám!
Nagyon köszönöm, amit írtál, megmelengetted vele a lelkem, s a te dícséreted és figyelmed mindenki számára kitüntető!
S valóban a honlapépítésben pont az a szép, hogy születik egy gondolatod, amit másokkal is meg szeretnél osztani, s ha sikerül megvalósítanod, formába öntened, az elképzelésed, az mégsincs kőbe vésve, alakíthatod, formálhatod, megújíthatod pont ugan úgy, mint ahogy mi emberek is nap mint nap megújulunk. Így formálhatjuk a honlapunkat!
De arra valóban figyelnem kell, hogy ami nekem logikusnak és elrendezettnek tűnik az más szemében nem biztos, hogy ugyan ilyen logikus!
Ezer puszi Mercedes |
Drága Mercedesz!
Az oldalad gyöngyszem. Én tudom és értem mi zajlik bened,mire törekszel. Az oldal építésben az a jó hogy mindig változik és újul.
puszillak:Napsi
|
Nagyon tetszik az oldal ^^ Kicsit áttekinthetetlen, de szép. ^^
Szeretettel kíván minden jót Vates:

Kedves Vates!
Ezzel a bejegyzéssel jól elgondolkodtattál és mindent más megvilágításba helyeztél!
Köszönöm a designet szóló dicséretet, de inkább legyen az oldal kevésbé szép, de áttekinthető, mint szép, de kicsit áttekinthetetlen! :))
Ezért lesz még mit javítgatnom rajta.
Köszönöm a látogatást, a kedves bejegyzést és az építő kritikát! :))
Én már sokat jártam nálad és azóta a látogatás óta foglalkoztatott egy irodalmi oldal létrehozása. :)
Ez az oldal még nem olyan színvolnalas, de azért igyexem mindent megtenni, ami tőlem telik! :)
Üdv. Mercedes
|
 |
Kedves Mercedes!
Kellemes hetet kívánok Neked!
Kicsit zavar, hogy állandóan feldobnak új ablakokat a toplisták, vagy ez csak nálam van?
Puszi: juillet

Kedves juillet!
Köszönöm szépen!
Nem csak nálad van így sajnos, én blokkoltam a felugró ablakokat, így már nem zavarhatnak a felugró ablakok, de többet ér nekem, ha jókedvűen jártok ide és nem idegesen, ezért törlöm ezeket a kódokat!
Köszönöm, hogy szóltál! :)
Puszi Mercedes
|
„Az anyák, ha észreveszik,
hogy már csak négy szelet pite maradt a tányéron öt emberre, akkor azonnal
közlik, hogy személy szerint ők sosem
rajongtak a pitéért.”
Boldog Anyák Napját kívánok!
Juillet
|
[Friss hozzászólások] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|